851 m tengerszint feletti magasságban fekvő hegyi település a Bocai-völgyben (Bocianska dolina) a Nyugati- és Keleti-Alacsony-Tátra (Ďumbierske a Krážovohožské Tatry) választóvonalán.
A község történelmét a XIII. századtól ismerjük, amikor itt hibbei (Hýbe) lakosok aranyat bányásztak. A falu határának keleti része eredetileg a liptóújvári uradalom tulajdona volt, majd a XVI. századtól a besztercebányai bányakamara tulajdonává vált. A határ nyugati része eredetileg Liptószentiván (Liptovský Ján) község határához tartozott, majd a XIII. századtól a Szentiványi család birtoka lett. Itt létesült a középkorban a Boca nevű település, amely azonban a XV. században megsemmisült és amelynek helyén a XVI. században két Boca is létrejött (Szentivánboca (Niná Boca) és Királyboca (régebben Krážovská Boca, ma Vyná Boca), nevüket tulajdonosaik után kapták). Miután az aranyérc kifogyott, lakosai állattartással és szövéssel foglalkoztak.
A településen, Királybocához (Vyná Boca) hasonlóan, a mai napig megmaradtak az alápincézett, tágas, tornácos bányász-faházak. A későklasszicista stílusú római katolikus templom 1844-ből származik, eredeti keresztelő medencével, lócákkal és gyertyatartókkal.
A XX. század második felétől a község turistaközponttá változott. Gyönyörű erdős-rétes környezete egyre több látogatót vonz és Szentivánboca téli üdülőközpontként is egyre nevezetesebb lesz.
A község az Alacsony-Tátra Nemzeti Park védőövezetébe tartozik.
